Boldog új évet

Háromszázhatvanöt nap dúl most bennem,
vége sincs talán sose az évnek.
Hervadó ősz honol deres lelkemben,
ünnepi gyertyák szívemre égnek.
Boldog új évet! Ennél boldogabbat.
Vagy ha zordabb lesz, mint idén:
elélünk híd alatt, majd csak bólogat
a keserű csókú remény.

A doktor

Újra azok leszünk,
akik egykor voltunk.
Hamvaiból támasszuk
fel a közös múltunk.
Kemikáliák, furcsa oldatok,
mondjátok meg nekem,
azt, hogy én ki vagyok!
Vagyok a beteg,
vagyok az orvos,
vagyok a komoly,
és a bolondos.
Reszketeg szívem
hol dobog, hol nem.
Ezer év pihen
mélyen lelkemben.
Kötszert akarok,
implantátumot,
terápiákra
beutaljatok.
Adjatok gyógyszert,
nagy pirulákat:
hogy én már reggelt
többé ne lássak.

Gyermek lettem

Gyermek lettem. Sírok az anyám után.

Rám szólnak, fiam, ne nézz bután!

Üvöltök, zokogok, ahogy torkomon kifér.

Lilul már a fejem, kidagad egy ér.

Hiányzik - mondom, szájam szélét szegem.

Újra tudom, milyen, ha nem törődnek velem.

Napi random öngyilkossági merénylet

Jobb lenne hinni,
Istenben hinni,
reszketeg testem
kórházig vinni.
Lassan a táj is
homályba borul,
mintha ájulnék,
két karodba hull
egy pillesúlyú test,
(egyre halványabb)
észre sem veszed
s átesik rajtad.

napi random kötetlen rímelésű szösszenet

Mikor még édes volt a gyógyszer,
és repülő volt a kanál,
és a hatalmas franciaágy
nagyobb a világnál,
akkor - mondom -, akkor utoljára
gondoltam boldogsággal e világra.
Mikor még minden nálam volt magasabb,
s nem néztem le semmire,
mikor együtt volt a torta finomabb,
de irigy lettem egyszerre,
mert gyerek voltam valaha, olyan kegyetlen,
mily őszinte hidegség csak lakhat gyerekben.

Népdal

Eljött az ősz, és nem hozott mást, csak szomorúságot.
Madarak szelték át az eget, keresve szebb világot.
Ha én is madár lenék, messze, messze szállnék,
az örök boldogságig egyszer meg nem állnék.

Ha megkérdeznék, milyen íze van a könnynek,
sósnak találom-e, vagy inkább keserűnek?
Nem tudnék felelni, honnan tudhatnám,
miként is fájhat a szívnek a halál.

Kettő darab napi random gondolat

Meg kell halni az életért,
van, hogy nincsen másik út.
Néha imádkoznék békéért,
máskor kívánom a háborút.

***


Értetlenül nézlek,
mint hívő nép, haraggal,
mintha isteneit látná
emberszerű hibákkal.

Szégyellnivaló dal

Mit tettél velem?
Világot építettél
a szívemben,
templomot csak neked
ezret építtetek,
s a világban, amit bennem
te létrehoztál,
sok kicsi ember
most is mászkál.
Sírnak, nevetnek,
dolgozni mennek,
kicsit talán géppé is válnak,
mint mi rossz napokon,
mikor a fények is árnyak.
Egy nép lakik bennem, a tiéd,
és szégyenfolt ég arcomra,
ha még tekintek feléd,
vissza, vissza a múltba.
Kis titkunk ez, még te se tudod,
szívemben hordozom tompán,
emléked utánam kullog,
mint az emberek a járdán.
És nem látják, ha bármelyik
szája sírásra görbül,
ha bármelyik megfeszül
a bútól vagy örömtől.
Sírásod harangként kondul,
a fényképedet én
magam tépném ketté;
utállak, mondhatatlanul,
hogy annál csak magam
szeretem kevésbé.


(Szégyellnivalóan rossz vers lett.)

Napi random gondolat

Rohannak az évek, távolra fut a múlt,
ahogy elfújja a szél a cigarettahamut.
Hamu leszel egyszer és én is az leszek,
füstszárnyon utazva melléd telepszem.

Napi random gondolat

Az ősztől félek talán, vagy a félelem maga...
Megrémiszt az esőfelhők bús fekete hada
Köddel kelt a reggel, talán attól rettegek
Hogy hull az a sok levél, s majd csendben eltemet.