mégis botladozom.
Tudom, a szelek honnan fújnak,
mégis azt hazudom,
hogy ismerem az arcod, világ,
de tudom, hogy tebenned az emberek
többet adnak mint fogadni bírom,
és annál többet elvesznek.
Nincs is arc - csak száj van, szemek, és
nincs is út, csak rajta a repedés.
Ha megfogom a kezed, átnyúlok rajta,
mintha nem is kéz, csak
fény és meleg volna.
Ha jössz is, mégse jössz igazán;
van semmim, van mindenem,
s mint szeráf, mikor Istenre néz
eltakarom a szemem.
