Ez kicsit olyan, mint amikor

Megfogadva egy tanácsot, a kortársvers paródiákat is feltöltöm ide, legalábbis néhányat mindenképp, mert egyrészt ezeket könnyebb megírnom és jobban is szeretem őket, másrészt meg néha tényleg vékony a határ a paródia meg a rendes vers között. (Mondjuk ezt egy fontos emberhez írtam, ennélfogva kicsit szégyellem, hogy nem szántam rá több időt és csak ilyen lett. De majd írok neki szebbet, na.) A végén még kiderül, hogy szeretem a kortárs költészetet. Vagy nem. Vagy csak szarul írok. Döntsék el a nemlétező olvasók.


Ez kicsit olyan, mint amikor
a diák beleszeret a tanárába,
vagy az ütvefúróba a beton.
Ilyen lehetett, mikor dalt írt
a szerelemről John Lennon,
mielőtt megütötte a feleségét,
miután megsértette a fiát.
Ilyen lehet az is, amikor
egymásba szeret két barát.
Ilyen volt, amikor
nyugtatóra ittam.
Ilyen a gyereknek
a kötelező hittan?
Hát mondj valamit, amitől
hittanra járnak a gyerekek,
valamit, amitől
megint józan lehetek,
amitől a barátok is
barátok maradnak,
adj őszinteséget egy
gyenge Beatles dalnak,
reményt a fúrónak,
a betonnak hitet,
legyél az a tanár
aki belém szeret.

Az én szívem

Az én szívem nem törik,
csak ropog, mint a hó, ha rálépsz.
Kedves szóval formálgatnád,
mint győztes hószobrát a művész.
De nem kezed melege
olvasztja fel, vagy hidege hűti le;
mint az állat, elhagy hogyha
nem foglalkozol vele.
Mégse told félre önzésemet
gőggel és fortyogással,
ne gondold hogy tökéletes
lehetnél bárki mással,
a rossz falról majd előbb-utóbb
lepereg a jó vakolat.
Ki lesz ott, hogy elsöpörje
a földre hullott darabokat?

Pár hete kortársvers paródiának indult

aztán rájöttem, hogy a többi is kb. csak ennyire igényes. :"D

vannak dolgok, amiket nem tudok elfelejteni
akárhogy próbálom, kérdem:
miért emlékszem, hogy latin-magyar szótárt
Szenci írt először 1604-ben?
miért emlékszem a nagyanyám kutyájára
mikor nem beszélünk évtizedek óta
miért emlékszem a lebegő szardarabra
amit pár éve láttam a velencei-tóban?
miért emlékszem hogy a régi szobámban
hol volt a szőnyeg kikopva
de még a kazettás magnó kazettájának
furcsa műanyag szagára
is emlékszem, meg a gyerekkori rémálmokra
jókra bezzeg kurvára nem
talán nem is voltak úgy igazán
jó álmaim se sosem
mindig én öltem meg erőszakoltam
vagy engem kúrtak meg benne
de nem is baj, ha jó lett volna
az is más felébredve
az illatodra is emlékszem, arra ami miatt
mindenki büdös már, mint egy ágytál
és emlékszem, ahogy mint egy hülye
hármunk előtt letolt gatyában álltál
emlékszem, mikor kéz a kézben aludtunk el
akkor azt mondtad, gyönyörű voltam
felkeltem előbb, tudtam menned kéne
de direkt nem szóltam
mert emlékszem, volt idő mikor pár hetente
pár óráig szerettél is talán
minden szavunk, mint béna poszterek
ottragadtak a bár falán
de elmentél persze te is
vagyis nem is voltál te soha
el foglak temetni a szívemben
és majd nem emlékszem, hogy hova