Megfogadva egy tanácsot, a kortársvers paródiákat is feltöltöm ide, legalábbis néhányat mindenképp, mert egyrészt ezeket könnyebb megírnom és jobban is szeretem őket, másrészt meg néha tényleg vékony a határ a paródia meg a rendes vers között. (Mondjuk ezt egy fontos emberhez írtam, ennélfogva kicsit szégyellem, hogy nem szántam rá több időt és csak ilyen lett. De majd írok neki szebbet, na.) A végén még kiderül, hogy szeretem a kortárs költészetet. Vagy nem. Vagy csak szarul írok. Döntsék el a nemlétező olvasók.
Ez kicsit olyan, mint amikor
a diák beleszeret a tanárába,
vagy az ütvefúróba a beton.
Ilyen lehetett, mikor dalt írt
a szerelemről John Lennon,
mielőtt megütötte a feleségét,
miután megsértette a fiát.
Ilyen lehet az is, amikor
egymásba szeret két barát.
Ilyen volt, amikor
nyugtatóra ittam.
Ilyen a gyereknek
a kötelező hittan?
Hát mondj valamit, amitől
hittanra járnak a gyerekek,
valamit, amitől
megint józan lehetek,
amitől a barátok is
barátok maradnak,
adj őszinteséget egy
gyenge Beatles dalnak,
reményt a fúrónak,
a betonnak hitet,
legyél az a tanár
aki belém szeret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése