Boldog új évet

Háromszázhatvanöt nap dúl most bennem,
vége sincs talán sose az évnek.
Hervadó ősz honol deres lelkemben,
ünnepi gyertyák szívemre égnek.
Boldog új évet! Ennél boldogabbat.
Vagy ha zordabb lesz, mint idén:
elélünk híd alatt, majd csak bólogat
a keserű csókú remény.

A doktor

Újra azok leszünk,
akik egykor voltunk.
Hamvaiból támasszuk
fel a közös múltunk.
Kemikáliák, furcsa oldatok,
mondjátok meg nekem,
azt, hogy én ki vagyok!
Vagyok a beteg,
vagyok az orvos,
vagyok a komoly,
és a bolondos.
Reszketeg szívem
hol dobog, hol nem.
Ezer év pihen
mélyen lelkemben.
Kötszert akarok,
implantátumot,
terápiákra
beutaljatok.
Adjatok gyógyszert,
nagy pirulákat:
hogy én már reggelt
többé ne lássak.

Gyermek lettem

Gyermek lettem. Sírok az anyám után.

Rám szólnak, fiam, ne nézz bután!

Üvöltök, zokogok, ahogy torkomon kifér.

Lilul már a fejem, kidagad egy ér.

Hiányzik - mondom, szájam szélét szegem.

Újra tudom, milyen, ha nem törődnek velem.

Napi random öngyilkossági merénylet

Jobb lenne hinni,
Istenben hinni,
reszketeg testem
kórházig vinni.
Lassan a táj is
homályba borul,
mintha ájulnék,
két karodba hull
egy pillesúlyú test,
(egyre halványabb)
észre sem veszed
s átesik rajtad.