Budapest

Hétkor jön a kocsi, addig
negyed óra van még, vagy több.
Nehéz dértől hajlanak meg
a virágok a házad mögött.
Olyan ez a köd most, mintha
pont egy helyben toporogna
minden apró esőcsepp, és
negyed óra - milyen kevés...

Ott, ahol csak tócsák vannak
a tengerek csak nagy vizek,
nagy tömegben dörömbölnek
bordák mögött kis szívek.
Vörös ajkú nők, és sovány
szőke lányok nagy ruhákban
siratják a telet, pedig
még egy napra újra nyár van.
Itt hagyták a szívük ők is,
itt, valahol Budapesten.
Minden házban megfordultak,
nem jó nekik, nem jó ez sem.

De ha keresel, megtalálsz,
még egy napra nyár van...
tereken, parkokban vagy
a villamosmegállóban;
És várjuk majd a villamost,
te mellém ülsz, és át is fogsz,
hogy ne fázzak; óvd apró testem
a nagy és hideg Budapesten.

Relatív idő című félkortárs félszerelmes vers

Istentől köszönni lehet,
kérni nem,
s a hámló bőr, a sebek
a térdemen,
olyanok, mint a térkép:
ott balra át,
a véraláfutás mentén
vártam rád.
Szerteágaznak az erek,
az utak,
de megtalálja a szomjas
a kutat,
és szeretsz is talán,
vagy nem.
Imádkozz értem,
Isten.

Két vers

Túl sok a szó,
de én kevés vagyok
összefércelni
a gondolatot

***

Egyre csak tornyosulnak
a könyvek körülöttem,
de fátylas hályog mossa össze
a sorokat előttem,
és széthull majd az ember is,
mintha rozsda marná tagját;
az acélt is felemészti,
ha sokáig nem használják.

Kortársvers J. H.-nak

nem vagy, hiába kereslek
ha dalra fakadnak a szentek

és ismeretlen nyelveken beszélek
és lehajtják fejüket a vének

léteztek köröttem, kívülem
léteztek mindenhol - bennem nem

tompán, de még mindig szeretlek
ha dalra fakadnak a szentek