betemette ami volt
a majd eljönni fogót,
a soha el nem jöttet
a mért nem szerettél meg,
a mindig megmaradót
az énnekem soha se volt -
- s ha vissza-visszagondolok,
sose álmot hoz a homok;
kaparja-marja a szemem,
úgy, hogy a vérem kiserken
születtem vagy csak úgy lettem?
nem haltam, mégis temettem.
vagyok-e én még, vagy voltam,
voltam-e élő, és hol van,
hol van az ég felőlem?
kivesztem énbelőlem.
hol van a föld alólam?
nem földön járok - mocsokban.
de nálad a szívem, jó helyen
ne hagyd el, legyen, csak legyen,
mert más miért karcolgassa,
ha összetörni úgyse tudja?
