Csak egy vékony csíkban, élénken és erősen nyúlt végig a holdfény a szobán, és arra gondoltam, amit Nikołaj írt nekem a levelében. Hogy a mi fajtánk mindig nyomorúságos körülmények között hal meg, talán épp azért, mert élni sem vagyunk képesek másképp. Akkor este, ott lent, abban a dohos pincében már Nicholas sem hiányzott. Tudtam, hogy halott, az ilyet megérzi az ember. Ez fölöttünk áll, mint az Isten és a misztikus véletlenek, a megérzések, és az utak, amik kötelező jelleggel keresztezik egymást.

Z.

A szükségesnél jobban
megvágni nem kell
- kivérzek úgy is