"Zavarában – mint mindig, ha feszült volt -, a nyakában lógó ezüstláncot piszkálgatta, és amikor eszébe jutott az ehhez fűződő számtalan emlék, elszomorodott. Valaha volt boldog, és ő naivan, hagyva, hadd sodorja az ár, azt hitte, még mindig az. Először minden megváltozott, ami körülvette: a hely, amit otthonnak nevezett, az emberek, akiket szeretett és elveszített, a munkahelye, az élete. Végül már saját maga is. Mindez nagyon lassan, szinte titokban történt, mint ahogy nyár végén kezdenek elsárgulni a falevelek. Mire feleszmélt, tél lett, előtte pedig egy kócos tizenéves leányka ült, aki mindezt észrevette."
2013. június 18., kedd
2013. június 1., szombat
Régi
Szeretni kell, szeretni nehéz,
Ebbe születik az ember.
Ha te május vagy,
Én vagyok november.
(2011)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)