csak ropog, mint a hó, ha rálépsz.
Kedves szóval formálgatnád,
mint győztes hószobrát a művész.
De nem kezed melege
olvasztja fel, vagy hidege hűti le;
mint az állat, elhagy hogyha
nem foglalkozol vele.
Mégse told félre önzésemet
gőggel és fortyogással,
ne gondold hogy tökéletes
lehetnél bárki mással,
a rossz falról majd előbb-utóbb
lepereg a jó vakolat.
Ki lesz ott, hogy elsöpörje
a földre hullott darabokat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése