nem mutattad meg arcodat.
Hogy lát engem a világ?
Rám néz - azt mondják - ez te vagy.
Mert magamban viselem nyomaid,
mint cuppogó sár a lábak nyomát.
Kegyetlen voltál, hogy annyira
hasonlóvá tettél hozzád.
Angyalt csinálni jöttél belőlem,
mi maradt, a bábáknál hagytad.
"Használják fel kettőnk bánatát,
ha majd kutatni akarnak..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése