hallgatnak a vonatok, a tülkölő autók.
Te messze, messze hallgatsz tőlem,
s én magamhoz túl közel hallgatok.
Fekete hajad kócos, kezed
tehetetlenül hever öledre hullva.
Hallgatnak a fagyos, messzi csillagok,
és hallgat a falon fölöttem az óra.
Hallgatnak a ruháid, minden tárgy,
a hasztalan holmik csendesen
bőrödhöz, kezedhez, hozzád érnek,
míg az ürest markolja az én kezem.
Hallgat a fekete szemed,
hallgat a szép ívű szád,
és hallgatok én is, de bennem mintha
hallgatna az egész kerek világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése