benne van a mozdulat,
ahogy kéz a kézhez érne
és félúton megakad,
S hogy félúton jár-e,
vagy el sem indult még;
hogy sosem volt megszerezve,
vagy elveszítették,
nem tudhatja ember.
Nem tudhatja Isten.
Még véget sem ért...
de máris újrakezdem.
Mozdulatlan vagy, és ebben
a mozdulatlanságban
nincsen nekem semmi új se,
ezerszer, ha láttam.
Ezerszer, ha nyúltam feléd,
bár nem mindig te voltál...
hallgattam, ha más beszélt,
s ha beszéltem, hallgattál.
Halvány lettem, ha nyúlnál is felém,
átszalad rajtam a kéz.
Mint nyugtalan szellem, ki itt ragadt
s az ágyadhoz ül. És néz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése