Láthatatlan

ha lehetne úgy, hogy ne lásson senki,
ha lehetne ezentúl láthatatlan lenni
én nem fedném fel már az arcomat:

láttam elegeket és láttak elegen,
lennék, mint se holt, de se nem eleven.
bolyongnék tétován, pénzt lopnék, ennivalót,
csak magam szolgálnám - nem tennék másnak jót.

se vonatra, repülőre nem adnék én pénzt,
nem játszanék csodatevőt, sem pedig bűvészt.
de vízen járnék, mint Jézus, mert testem
nem érezné a tócsa, és az óceán sem.

megfordulnék mindenhol, a várost,
azt járnám be előbb.
átsuhannék, mint a huzat a tömegek között,

nem félnék, hogy kirabolnak, bántanak,
a háborút, azt se félném én,
mert láthatatlan volnék, mint könny
a halottak szemén.

bejárnám a sivatagot, minden homokszemen
megpördülne puhán nem létező testem.
ott járnék, hol semmi sincs,
hogy még semmibb lehessen,
hogy azt, hogy vagyok, talán még
én is elfelejtsem,

s mikor mindenki a világon már
meg-nem-látott engem,
csak neked mutatkoznék,
ha hozzád hazaértem.