évekkel ezelőtt a barátnőmnek egy termoszt adtam a születésnapjára. szerettem volna egy rövid, vicces verset írni még emellé, hogy emlékezzen rám, de végül megszületett az a vers, amit mind közül a legdepresszívebbnek gondolok, kivéve persze, hogy viccesnek indult. nem maradt az. írtam már szomorúbbat, meg talán jobbat is, de a körülmények miatt mindig ez lesz a legkülönlegesebb számomra.
Óda a termoszhoz
Télen melegen, nyáron hidegen
tartod italomat.
Magasabb tudat
rejlik benned, mint másban s bennem.
Titkok őrzője, csakis te tudhatod
a nyelvem selymesítő hőfokot,
oly egyek vagyunk már te meg én,
hogy néha azt hiszem,
én vagyok a termosz és
te iszol belőlem -
hogy nyomorult életem nem más,
csak egy kávé,
mit annak őrzök, ki még szomjas lehet -
hogy voltam a tied, és leszek még másé
mielőtt kiöntenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése