Részlet

"Magamra öltöttem mérethibás öltönyöm, ami szalagavató óta nem volt rajtam. Különös, hogy mennyi emlék fűződhet egy ruhadarabhoz. Annával táncoltam benne. Az én Annámmal. Milyen rövid név, milyen szépen cseng, két másodpercnyi „n”-ig nyelvem hegye a szájpadlásomon marad, aztán lehanyatlik egy „a”-ba. Akaratlanul is ezt mondogattam a tükör előtt félhangosan, magamhoz húzva a zakómat, mintha ő volna az. Annnn-na. Kicsit rövidebben Anna. Szőke volt és örök, mint Juhász Gyula Annája. („Egész elhibázott életemben élsz és uralkodol örökkön.”) Egymagas velem. Mindig panaszkodik, hogy nem vehet fel mellettem magas sarkú cipőt. A haja göndör – egyet hátra lépek, az öltönyömmel táncolok, bal kezem a hátam mögött -, a mosolya rózsás – forgok az öltönyömmel -, olyan tökéletes, hogy el sem hiszem, hogy az enyém. Az illata édes és meleg, jázmin, jácint, vagy valami j betűs, tudom is én. Reggel is szép, mikor felébred, szép smink nélkül, szép, ha mérges. Akkor is szép volt, mikor elhagyott. "