Takarodj belőlem

Én most kizárom a világot,
de a világ, az nem zár ki engem.
Megpróbáltam úgy létezni,
mintha nem is lenne lelkem.
Ahogy te sem vagy már. Megint.
Minden nap újra elvesztelek.
Miattad tolódnak az esték
és nyúlnak úgy a reggelek.
Fel se kelnék, de nem aludnék:
testem könnyű, és csak lebeg
a céltalan tudatlanságban.
Reszket - de gyermeteg!
Aki voltam, abból mára már
lehetnék tisztességes:
S mi vagyok? Semmi, én mondom,
de hát semmiség ez.
Mióta nem próbálom magammal
konokul elhitetni,
hogy létezel, hogy itt vagy még,
csupán meg kell keresni,
s e m m i  sincs, öt betű:
mással-, magán-, mással-, mással-,
magán - képtelen vagyok túllépni;
magával, mással se lesz jobb talán
semmi.
Takarodj belőlem. Az én hibám vagy.
De lenni értelmetlen, mert e világnak
van egy nagy hibája:
A semmi a minden és minden a semmi,
s mint gyerek köré az anyja,
a semmid köré fonom két kezem.
Még mindig ez, ez a mindenem.