akit sosem ismertem, mert fiatalon meghalt, viszont maradt utána rengeteg levél, fénykép és vers, meg néhány történet, ami köré én csináltam neki még évekkel ezelőtt egy kisebb személyi kultuszt, mert szerintem ha hasonlítok valakire a családból, akkor az ő. Persze lehet, sőt, valószínű, hogy ezt csak kitaláltam, vagy csak szeretném ezt hinni, nem tudom.
Nem akarom, hogy elfelejtsék. Apám kicsi volt még, mikor Zoli meghalt, a nagyanyám, a felesége meg egy szörnyű ember, aki lepasszolta apámat a nagyszüleinek, és nem is tartjuk vele a kapcsolatot, mert régebben, mikor próbálkoztunk, csak vádaskodott, és egy darab szarnak állította be a családunkat, meg aztán olyan embernek nincs szíve, aki másodkézből tudja meg, hogy haldoklik az unokája, és annyit üzen, hogy sajnálja, meg jobbulást.
Nem akarom, hogy elfelejtsék. Apám kicsi volt még, mikor Zoli meghalt, a nagyanyám, a felesége meg egy szörnyű ember, aki lepasszolta apámat a nagyszüleinek, és nem is tartjuk vele a kapcsolatot, mert régebben, mikor próbálkoztunk, csak vádaskodott, és egy darab szarnak állította be a családunkat, meg aztán olyan embernek nincs szíve, aki másodkézből tudja meg, hogy haldoklik az unokája, és annyit üzen, hogy sajnálja, meg jobbulást.
A többi rokonommal sosem volt igazán jó a kapcsolatom, persze rossz sem, csak valahogy három mondatot nem tudok váltani senkivel az egész családból, és talán ezért beszéltem be magamnak, hogy bezzeg, ha a Zoli apu élne még, akkor lennék én meg a Zoli apu, a Zoli apu meg én, akihez leutazom Kiskőrösre, megmutatja a verseit, meg én is az enyéim, mesél a régi időkről, apu gyerekkoráról, a tönkrement házasságáról, és nem csak levélben olvasom, hogy bizony ugyanolyanok vagyunk, hanem szavakkal is elmondja, hogy semmi, amit az életben tervezett, nem jött neki össze soha, magányos volt, egyedül volt mindig, de hát az isten szerelmére, próbálkozni kell.
Viszont ha leépítem a kultuszt, ami a kis fejemben körülveszi őt, tudom, sőt, biztos vagyok benne, hogy ilyen sosem lenne, mert rengeteget ivott, és ha élne még, egy alkoholista szardarab lenne, aki a reggelt pálinkával kezdi, és egy összefüggő mondatot nem tud elmondani, csak hát meghalt még mielőtt igazán alkoholista lehetett volna.
Viszont ha leépítem a kultuszt, ami a kis fejemben körülveszi őt, tudom, sőt, biztos vagyok benne, hogy ilyen sosem lenne, mert rengeteget ivott, és ha élne még, egy alkoholista szardarab lenne, aki a reggelt pálinkával kezdi, és egy összefüggő mondatot nem tud elmondani, csak hát meghalt még mielőtt igazán alkoholista lehetett volna.
És így egyetlen dolog marad, mivel valamiért mégsem megy, hogy elengedjem, hogy hasonlítunk, és ez nem más, mint az, hogy talán én is úgy végzem majd; mert épp ugyanazt csinálom, fiatalon, mint ő, (2016-ban mindenképp) kiköltözöm Németországba, pont, mint ő, és idióta módon harminc előtt meghalok, mondjuk a pia miatt agyvérzést kapok, és legurulok a lépcsőn, pont mint ő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése